Látod, most újra kell kezdenem
Látod, most újra kell kezdenem, és felejtenem kell előbbi marcangoló fájdalmamat, ezért most én marcangollak téged. Újra végigpásztázom a testedet a számmal, a nyelvemmel, a fogaimmal. Téplek, haraplak, és azonnal be is gyógyítom az általam ejtett sebeket kezemmel, nyelvemmel. Értsd már meg! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Most a szád kell, az utolsó előtti állomás, a gyönyörök kapuja. Puha, meleg, édes és vad, ahol nyitva áll az egész. Belehatolok a sajátommal, a torkodig, a szívedig, hogy érezd, mennyire kellesz. Minden erőmmel kapaszkodom a két válladba. Most nem mehetsz el, nem lehetsz másé, csak az enyém. Lihegésemen, remegésemen érzem, megöllek, vagy bekebelezlek, vagy mit tudom én. Kapaszkodj, mert elrepülünk a végtelen űrbe, mert atomjainkra hullunk pillanatokon belül. Gyere! Gyere! Gyere! Csodálatos másik ember, Te! Gyere, győzzük le a halált, a félelmet, a rosszat, mindent! Gyere, forrjunk eggyé, olvadjunk eggyé most már mindenünkkel!
|