Rám tör az éjjel
Rám tör az éjjel, mind mire vágyom, Most elérhetem, megérinthetem. Szemedet nézem, s a szádat ujjammal megérintem, Mi végigfut a lelkeden. Lassan hátradőlsz az ágy keretbe zár, Szemed csukva, csak kezem fut tovább.
Érzem tested-lelked megérinthetem, Érzem ajkad ízét a nyelvemen. Kezemmel érzem, mikor tested beszél, Hangtalanul már kéjt mesél. Mindent megértek, hogy mi az, mi szép, Már a szerelmen túl és a lelkünkig ér.
Látom pillantásod, s tudom mire vár, Szemed tágra nyílik, s hirtelen bezár. A vágy, mi tündérként száll, s tűzlávaként beléd hatol, A kéj, mi vigyázba vár, de ereklyeként magadba zárhatod.
Érzem tested-lelked megérinthetem, Érzem ajkad ízét a nyelvemen. Érzem, hogy a mélység most mit rejthet el. Érzem, mikor a tested már megpihen.
|