|
Szalai Krisztina
„Így maradjunk egyként szállva,
Fütyülve most a Világra!
Mert a csókod Csillagkincsem
A Mindenségbe repít engem
A sötétben fénnyé válunk,
S a Végtelenig meg sem állunk!...”
„Hogy együtt vagyunk, az oly jó,
Mert szerelmünk egy nyugalmas menedék
Szívünk dalolgat a napsugarakkal,
Csókjainkon át...”
„Szádon megelégedett íz szalad csücsörítve,
Majd széles ívet formál kedvesen nevetve,
Akkor belélegzed végtelen mély gyönyörödet ,
Szép hajnalt csókolva bőrödre köszöntelek!...”
„Ha a bánat könnycseppje ért hozzád
Ne félj ám, csak nézz az égre fel
Ott láss Kedves szivárványcsodát
S szívj magadba egy mély lélegzetet!
Virágléptű táncod nyomában
Kivirít a rét, hív a madárdal...”
„Szívemben, mint lágy szellő
Végigsimít édes létezésed,
S beköszönt, mint éledező tájnak
Minden olvadó szegletéhez...”
"A tisztaság végtelen tengere zúg szemeidben,
Vele ring a mindenség gyönyör érintése,
Szerelmünk drága rezzenése tekinteted,
Hullámain összeölelkezik az enyémmel..."
„Szeretném most a fejemet bátran felemelni,
Szívem teljes melegével a szemedbe nézni!
Megígérni eztán mindent igaz hittel ismét,
S, ha miattam gördül könnyed, jóval letörölném!”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
