|
Szabó Lőrinc
Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.
"Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni újra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem."
"Minden nőben téged kerestelek,
sokáig,lázas testeket
fűtöttem és hűtöttem,némelyik
különb volt,mint te lehetsz.
Szerettek, s fájt, hogy nem te szeretsz."
"Kedves, ne szólj. Így csöndesen,
pihenj velem:
árván egymásba menekült
szegények kincse ez a szerelem.
Nem érdekel, mi lesz, mi volt,
lelkünk egy pillanat,
égünk s minden tüzet kiolt
már-már egyetlen mozdulat."
„Képek vannak bennem, amiket Te alkottál velem. Pillanatok, s bennük sóhajokba fonódott a lélegzetem. Ujjaid köré ékelődött remegő kezem...akarom még, el nem engedem...”
"Két önzés titkos párbaja minden egyéb,
én többet kérek, azt,
hogy a sorsomnak alkatrésze légy."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
