Szalai Krisztina
„Így maradjunk egyként szállva, Fütyülve most a Világra! Mert a csókod Csillagkincsem A Mindenségbe repít engem A sötétben fénnyé válunk, S a Végtelenig meg sem állunk!...”
„Hogy együtt vagyunk, az oly jó, Mert szerelmünk egy nyugalmas menedék Szívünk dalolgat a napsugarakkal, Csókjainkon át...”
„Szádon megelégedett íz szalad csücsörítve, Majd széles ívet formál kedvesen nevetve, Akkor belélegzed végtelen mély gyönyörödet , Szép hajnalt csókolva bőrödre köszöntelek!...”
„Ha a bánat könnycseppje ért hozzád Ne félj ám, csak nézz az égre fel Ott láss Kedves szivárványcsodát S szívj magadba egy mély lélegzetet! Virágléptű táncod nyomában Kivirít a rét, hív a madárdal...”
„Szívemben, mint lágy szellő Végigsimít édes létezésed, S beköszönt, mint éledező tájnak Minden olvadó szegletéhez...”
"A tisztaság végtelen tengere zúg szemeidben, Vele ring a mindenség gyönyör érintése, Szerelmünk drága rezzenése tekinteted, Hullámain összeölelkezik az enyémmel..."
„Szeretném most a fejemet bátran felemelni, Szívem teljes melegével a szemedbe nézni! Megígérni eztán mindent igaz hittel ismét, S, ha miattam gördül könnyed, jóval letörölném!”
|