Catullus
Éljünk,Lesbia
Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást, és a mord öregek fecsegjenek csak, hisz nem ér locsogásuk egy garast sem. Eltűnvén a nap, újra felragyoghat: egyszer tűnik a kurta fény szemünkből, s álmunkból sosem ébredünk utána. Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál, adj még százszor, utána ezret adj és százat s újra csak ezret, újra százat. Aztán majd, ha sok ezreket cseréltünk, akkor összezavarjuk, elfelejtjük számukat; ne akadjon egy gonosz se, sok csókunk aki tudja és irigyli.
(Devecseri Gábor)
Kérded,Lesbia
Kérded, hány ölelésed kéne nékem ahhoz, Lesbia, hogy szivem betelljék? Kérdjed, hány a homokszem a kiégett pálmás Líbia messze sívatagján, hol bús nap tüzesíti ős királyok sírját, s templomok ódon kőpárkányát; kérdjed, hány lesi csillag titkos éjen emberek gyönyörét, s dugott szerelmét: annyi kéne szegény Catullus őrült szívének ölelésed, hogy betelljék; annyi, hogy se kíváncsi ész ne tudja számon tartani azt, se rontó, rossz nyelv.
(Babits Mihály)
|