Shelley

Forrás folyóba ömlik,
    folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
    vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
    s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
    Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
    habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
    hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
    a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
    engemet?

(Szabó Lőrinc)

Indián szerenád

Első álmom rólad volt,
első álmom elröpült.
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
szellem: az rejtélyesen
húzott, hozott, vezetett
ablakodhoz, édesem!

Csitt! a fekete folyón
illat és szél úgy alél,
mintha mákos álmokat
tépegetne ott az éj.
Apadoz a zokogás
a csalogány csöpp szivén,
mint ahogy a tieden
kell hogy elapadjak én.

Jaj, büvölj föl a fűből!
Halok! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
szerelmed, mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
szivem dobzörgése vad:
szorítsad szived fölé,
talán ott majd megszakad...

(Babits Mihály)