Wordsworth
Tünemény
Mikor először tűnt elém, drága volt, mint egy tünemény kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze ő legyen. Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja: csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyüség: meglep, megállít és kisért.
De többször látva: látomány volt ő, és mégis földi lány. Lépése szűzi és szabad. Házias minden mozdulat. Alakja nyájas, tiszta fény. Nyomában emlék és remény kelt: mivel ő sem állt a szív mindennapi és primitív éhei, kis búk, örömök, csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.
Azóta híven nézem őt, s lesem élete ütemét. Lelket lélegző drága lény: útitárs a Halál felé. Szilárd ész, gyengéd akarat, szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz, intés, parancs, derű, vigasz. Asszony, és mégis valami fényt érzek, ami angyali...
(Babits Mihály)
|