Du Bellay
Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet, nem erőszak, nem áruló cselek, de édes felem szép szeme vetett, s rabjául addig őriz, míg csak élek!
Megáldom azt a percet, napot, évet, melyben foglyul ejtette szívemet! Áldott a lánc, mely rámtekeredett, noha föl-fölsír bennem még a lélek.
Rajtatok súlyos gond ül, bús rabok, félvén a törvényt, rettegvén a bírát: szerencsés rab, én boldogabb vagyok.
Száz drága szó, szelíden suttogó, száz drága csók, szelíden csattanó: ez kínoz, - ó, ez éltet engem inkább!
(Rónay György)
|