Louise Labé
Csókolj még,csókolj,csókolj,
egyre többet
Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet; és öntsd csókodba minden ízedet; és öntsd csókodba minden tüzedet, és négyet kapsz, parázsnál égetőbbet.
Ó, panaszkodol? Nesze hát, nyugodj meg, tíz másikkal csordítom mézüket. Törje ez a csókverés-élvezet boldog útját a féktelen gyönyörnek.
Életünk így lesz kétszer kétszeres: kiki maga s a maga párja lesz. Hadd legyek, édes, őrült olykor-olykor:
émelyít, betegít a fegyelem, s nem örülök igazán sohasem, csak ha valahogy kitörök magamból.
(Szabó Lőrinc)
|