| 		
		 
 Shakespeare
XLVI. Szonett 
  
Gyilkos csatt vv szemem s szvem: Hogy osszk meg ltsod birtokt? Szvemet kpedtl tiltja a szem S ez vitatja amannak jogt: 
gy tudja, hogy  rzi alakod (Kristly-szem sose-jrta rejtekn), Mg a vdlott cfol, s azt mondja, hogy Te csak benne lsz, szp tnemny. 
A prben tlni gondolatok Eskdtszke, a szv jobbgyai, lt ssze, s az vgre dntst hozott, Hogy a szp szem s a h szv jussa mi, 
Ekpp: szemem klsd, azt szeresse, S szvem joga szved bels szerelme.  
  
  
LXXV. Szonett 
  
Az vagy nekem, mi testnek a kenyr s tavaszi zpor fszere a fldnek; lelkem miattad rk harcban l, mint a fsvny, kit pnze gondja l meg; csupa fny s boldogsg bszke elmm, majd fl: az id ellop, eltemet; csak az enym lgy, nha azt szeretnm, majd, hogy a vilg lssa kincsemet; arcod varzsa csordultig betlt, s egy pillantsodrt is sorvadok; nincs ms, nem is akarok ms gynyrt, csak amit tled kaptam s mg kapok.     Koldus-szegny kirlyi gazdagon,     rszeg vagyok s mindig szomjazom. 
(Szab Lrinc)  
 |